Május 15-én a gödöllői képviselőtestület tagjai jóváhagyták a gödöllői önkormányzat által korábban életre hívott hat gazdasági társaság 2023-as gazdálkodási mutatóira vonatkozó beszámolót (mérleget).
Ember legyen alapján, aki képes a teljesség igényét szem előtt tartva kiigazodni a 2015 ősze óta húzódó, több milliárd forintos közpénzt felemésztő gödöllői városháza-projekt „kulisszái” között/mögött. Erre mi sem vállalkozunk, azonban időről időre újabb és újabb fejlemények, összefüggések bonyolítják vagy kibogozzák az erősen botrányszagú ügy szövevényes szálait.
A gödöllői képviselőtestület tagjai idén a június 9-én esedékes helyhatósági választás előtti utolsó tanácskozásukon vitatták meg a település előző évi gazdálkodásáról szóló beszámolót. A várost irányító grémium május 15-én 9 igen szavazattal és 4 tartózkodással elfogadta azt a határozati javaslatot, amit Gödöllő 2023. évi zárszámadásával kapcsolatosan a döntés-előkészítők megfogalmaztak.
Néhány gondolat Gödöllő zenei életéről, ami igazán országosan is jellemző. Lassan ott tartunk, ha torzított gitár szólal meg egy zenekarban, és nem vagy valakinek a valakije becsukódnak a kapuk, ajtók. Van a városnak néhány reprezentatív előadója, ők visznek mindent. Pénzt, paripát, fegyvert... Nem érdemtelenül, ezt hangsúlyozom! De! Ezt a települést 15 évvel ezelőtt „Rock City”-nek hívták! Jöttek ide mindenhonnan fiatalok, találtak programot maguknak. Ma az egyetlen Trafó próbálja betölteni azt a szerepet, amit azelőtt 4-5 klub oldott meg. A kultúrházban csak nyakkendős programok vannak, a városnapon a drága haknizók viszik el a pénzt! Egy-egy előadó gázsijából szervezni tudnánk egy kisebb fesztivált. Ebben a városban van néhány nagy színpadra való rock zenekar, lemezeik, klipjeik, hazai és külföldi fellépéseik vannak. Ha szerepelni akarnak, mehetnek a koncertre alkalmatlan teraszra, jobb esetben... Itt egyszerűen nincs lehetőség, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak. Majd a nép eldönti, kell-e neki ez e zene, vagy nem! Ne mondják már meg, amolyan ez van, ezt kell szeretni módon, hogy mi a jó!
1992-ben az Alsópark szabadtéri színpadán részese voltam egy saját rendezésű fesztivál szervezésének. Délután három órától este tízig 7-8 zenekar hangoskodott, de senki nem reklamált, nem jelentett fel minket. Pedig nem a Muzsika TV nótái szóltak ott, hanem a kor rock slágerei. Mégis tele volt a domboldal, sétáló emberek megálltak, ha tetszett maradtak, ha nem tovább mentek. Több száz, esetleg ezer érdeklődő volt ott, pedig nem volt büfé, nem volt ott semmi, csak a fű, ahova le lehetett ülni.
Egy hasonlót szeretnénk összehozni jövő júniusban. Egyelőre puhatolózás szintjén tart a dolog. Akit megkerestem eddig (nem hivatalosan), még nem válaszolt az ötletre, aki meg igen, inkább ne tette volna... Itt tart most a mi kis elgondolásunk, meglátjuk, mire megyünk... Pleizer László
Addig is, egyfajta kedvcsinálónak egy gödöllői rockbanda, a Helo Zep! új klipje